ki tartja ébren a csillagok tüzéthalakat ki ad az óceánnakki sarjasztja a rétek dús füvétés az erdőkben ki nevel fákathegyeket ki emel porból és kőbőlki fest színeket a szivárványrakoszorút ki fon akáctövisbőla föld sebhelyes vérző homlokáraki tanít hinni és szeretni egymástki súg az alvók fülébe…

már véget ez a munkahét, de már a múlt héten is pont ezt gondoltam, meg most is, a nap végére olyan stresszgolyó válik belőlem, hogy a házban mindenkivel összerúgom a port, természetesen minden ok nélkül. Na például a Henry, megint egy pár cipő, de legalább az állatorvos most adott egy olyna…