adjon az Isten szebbet jobbat békességesebbet vidámságból sokat búból kicsit kevesebbet ne filózzon sepercig hogy mér’ ilyet vagy mér’ ne olyat adjon amit saját magának is kérne olyat ami mellé nem kell kitenni a karikát olyat ami nem fogja megríkatni a Marikát olyat ami még a nagyon ziziknek is…

Magad szájába rakd az ételt, erőddel ajándékozz minket. Magadat, gondozd-fürdesd, tisztaságoddal ajándékozz minket. Amíg magadat nem gyógyítod, ne gyógyítsd a társadalmat. Amíg magadat meg nem mented, ne mentsd meg az emberiséget. Ha önmagát javítaná száz ember, ezer, millió: a…

(Talán) Ha megvolna a régi határ, a régi erdő, ha megvolnának a földek, a dűlők, a fák, a tisztások, talán könnyebb volna még élni.Oravecz Imre

To live in this worldyou must be ableto do three things: to love what is mortal;to hold itagainst your bones knowingyour own life depends on it;and, when the time comes to let it go,to let it go Mary Oliver

A kakukfüvet ismered?Oly csepp, szelíd, gyengelila,hogy észre sem veszi a rétenszinte senki emberfia. De amikor leszáll az est,mikor a mező szendereg,s arra járnak az esti lepkék,a fémes-szürke szenderek,nagy potrohukat, fejüketbefonja akkor, mint a fátyola kakukfű mézes szagas lebukfenceznek…

A pusztában áll egy kőkapu. Körüllengi a hatalom emléke. Ha belépnék rajta, egy büszke, de eltékozolt múltban találnám magam. Következmények nélküli romkapu. Az előbb kihajítottak rajta egy követ. Megkerülöm, de senki sincs mögötte. Átlátszó, korszakokat összekötő…

Majd így is, úgy is bekerít a vég.A dér belep, páncélba zár a jég.Mindegy, mit tűrtem, mit nem tűrtem el:a föld öle egykedvűen visel,mintha nem érte éltem volna áta zúgó nappalt, zajló éjszakát,mintha nem érte értem volna meg,hogy vad vagyok és vadat kergetek;bezár szelíden, szépen, könnyedén, ez…

Az én falumban dombon van a temető.Fehéren száll a mennyekbe a kő.Fekete asszony húz az úton szekeret.Kikericsek alatt pihen a szeretet.A szépség az, amit az alkalom kíván.Szorosra kötözik a lányok derekán.Cifrázzák mellen, háton, kalapon.Itt nem nőhet a gyom. Az én falumban gólyák jönnek, fecske…

Leesett és mindent belepett a hó,és utána mindjárt fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Ez különös, eddig ismeretlen megnyugvással tölt el: olyan, mintha a hidegben nem romlana tovább a világ.Oravez Imre

minden nap fel kell adniés újra kell kezdeniés el kell indulniés meg kell érkezniés le kell tenniés fel kell venniés el kell hinniés el kell utasítaniminden egyes napkétszer isellentétesen kelligaznak lenni Tisza Kata

Tudod-e, amit én nem tudhatok,amiről holdtöltekor álmodok,emlékszel-e, ha el vagyok feledve,velem vagy-e, amikor nem vagyok? Álmomban, egyszer, súgva-settenkedveeljössz-e velem sétálni a csendbe,és engeded-e majd, ha megfagyok,hogy eltemessenek a tenyeredbe?László Noémi

De jó lenne messze kóborolni!Bejárt helyeket hosszan sorolni,bejáratlan utakat keresni,jól ismertből el-eltünedezni.De jó lenne asztal köré gyűlni!Beszédzsongásba mélyen merülni,emléket nyomozni illatokban,tűnődni, ha gyertya fénye lobban.De jó lenne kiülni a csendbe!Hallgatnánk, amíg ránk…

Tanulni kell. A téli fákat.Ahogyan talpig zuzmarásak. Tanulni kell. A nyári felhőt.A lobbanásnyi égi-erdőt. Tanulni kell mézet, diót,jegenyefát és űrhajót, a hétfőt, keddet, pénteket,a szavakat, mert édesek, tanulni kell magyarul és világul,tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami…

Húszéveskori önmagunkkalha találkoznánk negyvenévesen:irigyelnénk, vagy megpofoznánk. Aki tegnap voltál:ma már nem te vagy,Aki holnap léssz:ma még nem te vagy. Csak az emlékezet csalása fűziegy életté a folyamatos halált. Mert meghal szünetlenaz én, meg az énre az én,a bennem sületlenebb…

Hajnali csillag peremén várjuk a reggelt, te meg én: harmatozó fény a házunk, mélybe kalimpál a lábunk.  Vacsoracsillag peremén lessük az estét, te meg én: elsuhanó fény a házunk, reszket a mélyben a lábunk.  Földre bukó fény: te meg én. Éjbe hunyó fény:…

Világosságból fakad a sötétség.Sötétségből fakad a világosság.WS

Az embert kilőtték az űrbe.Az űrt belőtték az emberbe.Gáncs Kristóf

A világ kék volt, zöld, piros,nagy, ismeretlen, titkos, otthonos.Az égre hinta szállt, akáclevél, a földre álom, tollú, tél. A földben vasgolyó volt, tört cserép,formátlan, csonka kő, csonttörmelék,az idő lágy, forró viasz, és minden szóigaz.László Noémi

Hol vannak ők, kik elmentek,hol vannak az elmentek? Hol van a lelkük, hol van,ha már szívük nem dobban? Fönt, fönt, a végtelenségben,az áttetsző sima kékségena lelkek, halld, gurulnak,ott már nem búsulnak,majd megpihennek szépena tejúti töltésen... Most csillag gyúl, égi lámpás,kanóca földi…

Nyújtózik csak, ásít az ember és kiskertjében elmatat. Máglyába hord szemetet, rongyot, kiszáradt, férges ágakat.  Körötte térdig ér a fű, harapószöld a dús csalán. Az éles fényben hunyorog, elüldögél az udvarán.  Majd este lesz, nehéz sötét, s ő alszik…