mert hanyagolás alatt a blog, de nem csak az, mert ugye aki a munkájának él, ahh. Na erről ennyi elég is. A kiskutya köszöni jól van. Minden reggel járjuk a tájat, a legújabb, hogy ha meglátja jómessziről a fekete labrador haverját, akkor a fehér lábacskáival átvág a friss szántáson, csak úgy süpped…

éjszakánkéntha esőcsatornák vizénekhideg csobogása ébresztlátlak – ha nem vagy is:leplombált emlékek közülparázslik fölém alakods bár álmaim feledékenykikötőiben a rontás szuszogs szárazvirág-illatod elégte mégis ott maradszhattyúfehéren a körémszürkülő idő fölöttOláh András

kint tizenhárom fok, akkor bent mondjuk legyen tizennégy. Egy kicsit bántja a lelkiismeretemet, hogy nyáron nem győztem behúzkodni a függönyöket, a nap ellen. Na, ennyit az időről. Másról meg inkább semmit, de az Amorf Ördögöket betettem nagyhangerőre, porszívóztunk a Henry-vel egy jót, szereti…