eső jött. Nem hagyhatom ki, hogy ne írjam le. Jól megáztam, de nem bántam egyáltalán, már a kerten is végigmentem kétszer, a fehérek mind eldőltek, meg az achillea cickafark, hát annyi baj legyen, majd megegyengetem őket, de most ünneplés képpen sütök egy almáslepényt.

Hullt lomb illatávalesti szellő játszik.Fenyőág-ívekenegy csillag átlátszik.Föntebb a hegykúpokpárát eregetnek,földig ereszkedőködöt teregetnek....Erdő sürüjébenvaksötétben állunk,elindulunk lassan,tán utat találunk.Fázunk, a közelgőmennydörgésbe veszve -itt az ismert ösvény,nem megyünk már…

már a szabadság, ki emlékszik, pedig még szülinapi bulin is voltam, kicsit féltem, mert itt ismertem meg az ember nagyobb családját. Anyukája és testvérei között nagyon jó a kapcsolat és mindig mindent megünnepelnek, most is volt egy nyolcvanéves szülinap, de baromi jó buli volt, micsoda humorral…

"Kulturális szempontból a minőség-élmény visszatérést jelent az újságtól és a rádiótól a könyvhöz, a rohanástól a pihenéshez és a csendhez, a szétszórtságtól az összeszedettséghez, a szenzációtól a józan észhez, a virtuozitás-ideáltól a művészethez, a sznobizmustól a szerénységhez, a féktelenségtől…

A szomorúságon átevezni minden érzékkel,mindannyi gondolattal:rangot jelent a végtelenbensajátmagunkat odahagynimindmesszebbről csodálkoznitávolodó önmagunkra.Weöres Sándor