hogy micsoda jó nap volt ma, huh. Korán letudtuk a hétvégi kutyasétáltatást, amit mindig az ember végez, de most együtt, mert el akart jönni a kedvenc utamra, ahova reggelente szoktam vinni az ebet. Nem igazán értek egyet a kutyanevelési és kutyasétáltatási elveivel, de ezt pont nem a vasárnap…

kétezerhat óta dolgozom a munkahelyemen. Volt egy év kihagyásom. Szóval nyolc éve akkor. Bírom, én baromira bírom a sokmunkát, sőt jobban is szeretem, mint amikor nincs semmi. De most két héten belül kétszer is rámjött a sírógörcs, hogy én ezt nem, hogy nem bírom, elég, felállok. Aztán felhív egy…

nem fenékig ám, például még mindig nincs normális gép, amin pl. a képeken tudnék dolgozni, tákolmány van, de minden nap egy lépéssel előbbre, mert holnap elviszik haza, otthon megcsinálják, mert itt ugye dobjuk ki. Aha. A kert tök jó, tele van hunyorral meg primulával, minden rügyezik, bújik, nálunk…

az ablakban, a reggeli kávémmal. Nézem az esőt, a virágzó nárciszokat, a teheneket, a kertet lent tele hunyorral, a templomtornyot. Nem győzök betelni azzal, ami itt van, kezdve az emberrel és a kutyával, a csokor nárciszokkal, amik a vázákban vártak. Esik az eső, de már háromszor lejártam a kertet,…