napja az évnek. Mosok, takarítok, még a vécéülőkét kell lecserélni, aztán úgy kb minden rendben, ja meg ablakmosások. Fél éve biztosan nem gondoltam, hogy itt fogok ülni, a saját lakásomban, az év utolsó napján. Roppant le vagyok robbanva, egyszer jobb, aztán rosszabb, most rosszabb, pedig kedves…

ez már, hanem a lakásom, gyakorold, a lakásom, nehezen jön a számra. Ülök itt kora reggel a kanapén, nézem a már összeszerelt bútorokat, amiket még csak meg sem kellett vennem (na jó, fizetni majd kell), mert megvették, idehozták és összerakták, mert azért vannak a jóbarátok. A lázamra is kaptam…

lapozzunk. Itt van a két fotel, délután jönnek a bútorok, fújom az orromat, megállás nélkül. Vannak szőnyegek, lámpák, kosár is, az otthonosodás kellékei. Nem viszem túlzásba, hagyok tért és helyet majd az itt lakónak otthonosításra, ahogy szeretné. Egészen jó itt lenni, csak az ember ne hiányozna…