éljen! Hatalmas esővel búcsúzott július, nagyon örültünk, bőrig áztunk egy fotózásra menet, négyemberes munka volt, de mondtuk, hogy inkább ázzunk, mert nagyon vártuk ezt az esőt. Aztán egy levegőtlen helyiségben töltöttünk egy napot, hortenziákkal, még tart a náthám, de hátha senki nem kapott el…

szóltak be nekem. Az emberrel mindent mindig megbeszélek, s erről is kikértem a véleményét, gondoltam hátha valamit elveszetettem a sorok között, a nyelvtudásom mégsem ezerszázalékos, bár ezeket a sorokat egy alapfokú vizsgás is simán vágná, de hát na, mégis, mert a bunkóság viszont rendesen átjött.…

pontosan mit csináltam a házban már, valamit pakolásztam-e, este volt, egy ismerős elment a ház előtt bringával, s biztosan látott, én láttam őt, mindegy, egyszer csak a mama kiszól a szobájából, hogy "lányom, ettetek?" Én meg lesek, hogy de hát mama, te már meghaltál, te ilyenen ne aggódj már, hogy…

jól, hogy már felbírok kelni az ágyból, hogy ki tudok menni a kertbe, hogy tudok ülni, s kicsit dolgozni. Villámgyorsan jött valami, bár lehet, már lappangott egy ideje, csak azt hittem a fáradtság, nem tudom, de talán már jobb, jól esik felvenni egy hosszúujjút, kimenni úgy a kertbe kicsit, ahol…