a könnyeim is, komolyan. Rengeteg homoszekszuális emberrel dolgozok együtt, a nőnek, akitől gyönyörű videókat tanultam meg készíteni, felesége van, s van egy kislányuk, akit a felesége szült, az legcsodálatosabb pár, akit ismerek. A legkedvesebb kerttervezőim melegek, csodálatos emberek. Nem győzök…
úgy neveltek, hogy ezt ne úgy csináld, ezt úgysem tudod megcsinálni, bezzeg az iksznek sokkal jobb, sokkal szebb, te ehhez nem értesz, ezt majd én megcsinálom, én jobban tudom, te túl kicsit-hülye-béna vagy ehhez. Nem túlzok. Amikor az emberrel összehozott a sors, s ő elkezdte dícsérni a dolgaimat,…
meg ma bejelentették, hogy az élet mégsem tér vissza a régi kerékvágásba jövő hétfőtől, hanem eltolják még négy héttel. Engem annyira érint ez nagyban, hogy így nehéz hazamenni és visszajönni, a külföldre utazás kb nem engedélyezett még mindig, kivéve speckó esetben, így aztán majd speckó eset lesz.…
tegnap este valaki, hogy ma reggel el tudnék-e menni hozzájuk, fotózni. Este nyolckor írtak, whatsappon. Hova süllyed még a világ, kérdem én. Ha emailt ír, akkor elolvasom, este nyolckor is, arról egyébként is kapok jelzést, nem hangosat, csak megjelenik a képernyőmön, meg a kis szám az app mellett.…
egy képre, amit legszívesebben már mindenkinek megmutatnék a világon, de várni kell vele, amíg a könyv jövő márciusban megjelnik, de örök nagy kedvencem lesz, benne a hangulat, benne egy elkapott pillanat, benne egy gondosan megtervezett pillanat is. Pont egy olya kép, amit mindig is szerettem volna…
este, miután bőgtem egy sort az embernek, mert rettententő nehéz és lehúzó volt a nap, szóval áldottam az eget, hogy azért vannak nekem normális barátaim is. Akik nem a hajszínükkel, nem az ősz hajukkal, a súlyukkal vannak folyamatosan elfoglalva, hanem lehet velük normális dolgokról is beszélgetni.…