kilómétert jártunk ma le Londonban. Abszolút kevertük a szélsőséges élvezeteket, mert a Portobello Road-on kezdtünk, onnét Kensington parkon át a Harrods-hoz (és ba), onnét Buckingham palota mögött át a Trafalgar square-re, aztán a Soho, ahol megvacsoráltunk egy vietnámi helyen, aztán az Oxford…

lehajlik hozzám az égderűs csendes az éjszakahallgatásra méltó időholdra feszül a Golgotaminden magasság sugarafonódik rá a létezésreembernevű a szenvedéski mondja meg hogy mi a tétjehallgat az akácerdő bennems a távoli tölgyes sem feleljárhatatlanná romlott az útmilyen tartozást kell…

drága munkámnak köszönhetően elég sokszor voltam otthon idén, ezek az utazások picit megtörik a monoton munkanapokat, úgyhogy eddig nem is nagyon éreztem szükségét a szabadságra távozásnak. Hát most már érzem. Nagyon is. Annál is inkább, hogy van még 21 napom, azon felül, hogy a karácsonyévvégét is…

után meg javasolta az ember, hogy menjünk sétálni. Arra mentünk, amerre én szeretek, milyen rendes már, de tényleg. Mutattam neki búzaföld mellett menő nemlátszó titkos utakat is, ott meg a búzában találtunk vadféle árvácskát, meg rengeteg cseresznyefát, sok sok apró cseresznyével, úgyhogy végképp…

ám napok, amikor nem csak a 50 cent, hanem klasszikus, ma reggel is, azzal is csak utazok, mert amikor pont a Vivaldi szól, akkor eszembe jut, hogy régen a Vivaldira bringáztam, sokat, nagyon sokat, de olyan rég volt az is, hogy már biztosan igaz se. A koncertek, azt szeretem, nézni is,…

már inkább legyen ősz, gesztenyés, őszillatos, szarvasbőgéses. Egyébként persze szeretem, miattam essen, tulajdonképpen nem zavar, az se, hogy nem tűz a nap, de aztán mit írjak mást, mert mindenről nem szabad, mert néha jobb csak hallgani.