drága munkámnak köszönhetően elég sokszor voltam otthon idén, ezek az utazások picit megtörik a monoton munkanapokat, úgyhogy eddig nem is nagyon éreztem szükségét a szabadságra távozásnak. Hát most már érzem. Nagyon is. Annál is inkább, hogy van még 21 napom, azon felül, hogy a karácsonyévvégét is levontam. Terv már természetesen van, egy ember nélküli nyaralás és egy emberes nyaralás. Mikor összeismerkedtünk, majd leette a fejemet, hogy hogyan mondhatok olyat, hogy egyedül nyaralni/telelni (önismereti gyakorlatot tartani.. pl). Azóta megismerte és megszerette ezt az állapotot, úgyhogy újabb öröm a háznál. Irány haza, és nem munkába, most először. Jövőre meg csakazértis összespórolok egy jó kis szigetesnyaralásra. Egyedül-é vagy közösen, és kivelközösen, ugye, itt ilyen kérdések is vannak ám, hát majd jövőre itt.