üzemmódra kapcsoltam, még listát is írtam reggel, hogy mit kell megcsinálnom még ma, nem vicc, soha nem szoktam listát írni, sohasoha. Elmentünk a viselkedőssétára (ebbe a szép kis faluba (itt van a sarkon), a kutya jól lejáratott minket, mert meg se nyikkant, sem a velünk sétáló kutyákra, sem pedig…

hajrá! Bringával kezdtem, fél hétre már kint voltam az erdőben, de már akkor tűzött a nap, korábban kellett volna kimennem, na majd talán holnap. Vagy a hétfői fél négyes indulás előtt, eh. Itt a nyár. Meleg is van, nap is süt, rendbevágom a kertet (a kidőlt orgonát még csak ma takarítjuk el),…

előtt mindig soha nem akarok menni. Mindig az van, hogy soha. Aztán kicsit leülök magammal beszélgetni, és minden hirtelen rendbetevődik. Most sem kellett sokáig győzködni magam, elég volt csak pár szó: eper, cseresznye, pipacs, mamarétes, mamaleves, mamakert .. 

teríti be az udvart, meg a házat, hogy behoztam egy vagonnal, meg mindkét szomszédnak adtunk, miután gyökerestől kifordult a legnagyobb rész. A szebbik, ami még csak most bimbózgat, na az szerencsére nem. Jó kis esti program, földről orgonát szedni.