üzemmódra kapcsoltam, még listát is írtam reggel, hogy mit kell megcsinálnom még ma, nem vicc, soha nem szoktam listát írni, sohasoha. Elmentünk a viselkedőssétára (ebbe a szép kis faluba (itt van a sarkon), a kutya jól lejáratott minket, mert meg se nyikkant, sem a velünk sétáló kutyákra, sem pedig szembejövőkre még csak rá se vakkantott. Ugrándozott a gólyahíres mezőn, csupa sárgán jöttünk haza, irtó boldog volt, de mi is. Délután is kerültünk egyet, mert a pánikom már nagyon pánikba ment át, úgyhogy ki kellett kapcsolni (és menni a tűző napon), na akkor persze nem akart levakaródni egy kutyáról, csak ugatta, ugatta. Ott meg van arrafelé az erdő, ahol sok a fehér, most csak telefonos képpel szolgálok. Na akkor most megyek is, mert például még semmit nem pakoltam, a bőrönd a herrypotteres zúg leghátuljában, a ruháim még száradnak, és le kell adnom egy munkát, amivel még bőven van dolgom. Ja, és úgy süt a nap, hogy csak, itt a nyár.
