hónapok után ma először nem éreztem azt, hogy nekem nyitott fürdőszobaablaknál kellene zuhanyozni, sőt, a háló ablakot is becsuktam reggel. Itt hosszúhétvége van, úgyhogy teljesen tipikus a sarkvidéki idő, bár mivel az én főcégem Skóciában van, ott meg nincs ünnep holnap, így én dolgozok, de jól…

aznap éppen estebédre vártalakidőben érkeztél ahogy mindigodakint terítettem meg az asztaltméz nap ömlött ki a poharunkbólegymással szemben ültünk és néztelekhalántékodon vibrált egy izomha kortyoltál vagy törted a kenyeretnem nagyon beszéltél csak hallgatóztáls a kezemet fogtad kis ideig…

  lehetőleg senki ne szóljon hozzám, mert ki vagyok purcanva, állva alszom az asztalon, kikészített a mai séta, és bár nem látszik, de egy kosz vagyok, a szagomról meg ne is beszéljünk, úgyhogy ezek a galádok majd biztosan ma is meg akarnak fürdetni, amit utálok, de utána meg mondjuk mindig…

 na jó, oké, játsszunk a teniszlabdával, de előre szólok, ha hangokat hallok a szomszéd felől, akkor már csak az érdekel ..  na, végre megszabadultam a teniszlabdától, felugrok ide, bár ide elvileg nem is szabad nekem, erre ez a nőszemély még le is akar fényképezni, tettenérés  erre az asztalra…