lehetőleg senki ne szóljon hozzám, mert ki vagyok purcanva, állva alszom az asztalon, kikészített a mai séta, és bár nem látszik, de egy kosz vagyok, a szagomról meg ne is beszéljünk, úgyhogy ezek a galádok majd biztosan ma is meg akarnak fürdetni, amit utálok, de utána meg mondjuk mindig felpörgök és ereszdelahajamat játszok. Na, megyek szimatolok még egyet, aztán kapok vacsorát, aztán alszom, mert az egész délutános alvás speciel nem volt elég, most az egyszer.
