bedobják a jövő évi National Trust kártyámat, amikor megjön a januári Country Living (aminek előfizetését természetesen töröltem a kiadóval történő személyes fotós vitám és igazságtalan megvádolásom miatt, viszont a bankomtól meg kapom ajándékba, eh), szóval ilyenkor, és még akkor erre rá süt a nap…

nagyon, hogy véget érjen ez a munkaév, még ha dolgozni is kell karácsony után, de azt már kibírjuk. Mondja nekem az, amelyik eddig ötvenkilenc napot vett ki betegnek (teljesfizetéssel, nyáron, amikor a gyerekeknek nincs iskola, csak mondom, nem célozgatok én semmire), hatvanat lehet, csak ő nem…

Hólyagos eső, zúgó zivatar, borzos levegő – mit akar? Barnuló fatörzs, zendülő gitár, száradó cipő – mire vár? Guruló kerék, kattogó vonat, dallamtöredék – mit mutat? Búzaszál törik, lombsátor zuhan, lepkeszárny szakad – boldogan. László Noémi

jött, cukorbetegséghez hozzásegítve most is. De az ember tortája sem volt semmi, de az nem volt semmi, hogy észre se vettem a hűtőben, ilyen szinten vagyok gyakori látogató arrafelé. Na és mit ettél egész nap? Hát levest. Szóval volt gyertya is, amin aztán el is sírtam magam, nem tudom mikor volt…