bedobják a jövő évi National Trust kártyámat, amikor megjön a januári Country Living (aminek előfizetését természetesen töröltem a kiadóval történő személyes fotós vitám és igazságtalan megvádolásom miatt, viszont a bankomtól meg kapom ajándékba, eh), szóval ilyenkor, és még akkor erre rá süt a nap és van 14 fok, akkor kicsit úgy eltűnik a karácsony az útból, aminek minden feszültsége rajtam ül, kivel tudok mikor találkozni, odaérek-e, belefére-e, szóval amikor ezek a jövő éves dolgok elkezdenek megérkezni, akkor biztosan mondhatom, hogy van élet karácsony után. Az ideiben az lesz még a nehéz, hogy az embert két hétig nem látom majd, és amint majd hazatérek otthonról egy január este, reggel mehetek is újra el, két és fél hét is lesz az. Aztán jön április, amikor megjelenik az első cikkem, amit éppen most raknak össze és üzent az art director, hogy eredetileg négy oldalt szántak, de hú de jó lett volna, ha hatot, de már nincs hely, pedig hú. Így megyek bele az ünnepekbe, gyomorgörccsel, boldogsággal, izgalmakkal.