elbűvölő az ember bélyeggyűjteménye. Nem az amit még gyerekkorában kezdett (azt majd húsvétkor megnézzük a skótpadláson), hanem amiket azóta szedett össze, hogy ismerem. Mindig mondta, hogy talált magyar bélyegeket itt meg ott, de engem soha nem hozott lázba, oké, jóvan. Aztán elkezdte, hogy vesz…

is áttettem wordpress-re, miután egyszer csak eltűntek a bloggerben a képek. meg amúgy is. sokkal jobb itt. szóval itt lesz: https://evanemethphoto.wordpress.com/

az a hó, maradt is belőle, de éppen csak porcukor, mellé fúj a sarki szél, teával próbálok átmelegedni. Legyen tél, kell a kertnek az is. Februárban Auschwitzba megyek, ott is hideg lesz, kegyetlen lesz, és még a tea sem fog átmelegíteni. Készülök rá, ahogy csak tudok. És nem a meleg ruhákra…

(dehogy is, mert valahogy csak elviseltem) fejfájással küzdöttem egész nap. Ha a havat harangozza be, akkor egye fene, megéri, majd mondom, hogy megérte, szenvedni, amikor majd állok kint a szakadó hóban. Hú de várom.

a nap, a nárciszok még nagyon bimbósak, de már látszik a sárgájuk, főleg a dolgozós asztalomon, mert ott meleg van, a konyhában még soká lesz, míg kinyílnak, az ember hozta őket tegnap, munkából hazafelé. Közben várom a havat, várom a havat.