Folyton csak ébredek az álmaimból. Hol kezdődnek, nem ismerem. Folyton csak ébredek az utazásaimból. Ha elmúltak, mintha nem is lettek volna. Folyton csak ébredek az otthonaimból. Mások laknak bennük, nem ismerem. Folyton csak ébredek az életemből. Ha elmúlt, mintha nem is lett volna. Weöres Sándor

Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba idegen lesz majd és hideg minden akár e bécsi utca elgurulsz mint egy villamos utánad felgörbül a vágány Kányádi Sándor

egyszál pizsamában szaladtam ki a fagyos kertbe. De inkább tettem fel kávét előtte. Meg fel is öltöztem. Végre fagyott. Pont jókor, mert a szomszédék újkutyája, meg a mi (régi)kutyánk barátkozós sétára ment (és legalább nem a nagy sárban), na nem egyedül, hanem a szomszédnéni is jött, aki halálosan…