egyszál pizsamában szaladtam ki a fagyos kertbe. De inkább tettem fel kávét előtte. Meg fel is öltöztem. Végre fagyott. Pont jókor, mert a szomszédék újkutyája, meg a mi (régi)kutyánk barátkozós sétára ment (és legalább nem a nagy sárban), na nem egyedül, hanem a szomszédnéni is jött, aki halálosan kedves, még ilyet én nem is láttam életemben, szóval mentünk a nagyonhidegben, egy olyan kabátban, amit egyszer még ezeréve egy már talán nem is létező répcelaki turkálóban vettem, azt mondták rá ott, hogy dán biciklizős kabát. Később az erdőre is kitűnő kabát volt, mert zöld. Szép emlékeket juttat mindig eszembe, csak azt akartam mondani. Fagyott, a kutyák elvoltak, a szomszédi jóviszony megmarad. (Mert az előző kutyájukkal nagyokat harcolt a miénk és nem volt az egy nagyon szociális állat, szegény) Aztán azóta meg nincs megállás, de pont ez jó, mert ez visz előre. És még hol van az este, amikor meg találkozóra megyek egy nagyon kedves, kreatív, jólkinéző, intelligens sráccal. Na majd beszámolok, ha lesz mit.