hazafelé az egysávos úton
smaragdzöldrobbanás a mező
majd pollenvarázsigékre
gyermekkori emlékek
ugranak elő az árokból
táncra perdülnek
retinámon a házak emberek
ahogy rombuszba dől és
kifényesedik a sosem
mozduló látóhatár –
mintha csak hosszú álom után
az érzékszervek boldog ébredése
az az összehasonlíthatatlan
remegés a gyomortájékon
ahogy ezer szivárványszínű inger
csap le rám sisteregve
és üzeni kérlelhetetlen szeretettel
itthon vagy

Lázár Balázs