hazafelé az egysávos úton smaragdzöldrobbanás a mező majd pollenvarázsigékre gyermekkori emlékek ugranak elő az árokból táncra perdülnek retinámon a házak emberek ahogy rombuszba dől és kifényesedik a sosem mozduló látóhatár – mintha csak hosszú álom után az érzékszervek boldog ébredése az az…

végre. Rengeteg kilométer után. Kedd reggel egy festő-fotós házaspár otthonában ébredtem, teljesen feltöltött, irtó jó volt egy estét és egy reggelt náluk tölteni. Nincs mosogatógép, nincs ikea, nincs kenyérpirító, vízforraló, ilyesmik. A hegyekre van kilátás. A hegyek már hiányoznak. Hétfőtől…