ez itt sütősblog, de hadd ajánljak már megint valamit Hannától. Nagyon alap az én sütéstáram, almáslepénnyel életem végéig ellennék. Hannától nyáron a galettet szoktam megcsinálni, roppant egyszerű és rebarbarásan hűűű, de almásan is ám, bármi gyümölcsösen. Bagelt is sütöttem már tőle. Nagyon jó…

itthon. Boldog, jóevő, vidámság, ahogy mindig is. Elég jól leadja a jeleket, amikor ki kellene mennie, amit ugye nem tud, de elvégezni se tudja, úgyhogy a pisifelelős én lettem, konkrétan ki kell belőle préselni, a másik megy magától, csak arra is figyelni kell, ha jön a jel, szaladni vele ki. Napi…

Ülök a napsütött falon s egy árnyékon gondolkodom. Bokám körül hűs áradat birtokba vette lábamat. Ahogy növekszik, ő az éj, mellemre és fejemre tér. Terjed hamar, nincs semmi más, csak ő, a teljes pusztulás. Egykedvű, nem bő, nem szoros, ősidő óta otthonos. Weöres Sándor

legelején összevesztem az öcsémmel. A családi csetből is kilépett nagy idegbaj közepette, s hogy én ne osszam az észt. Azóta már visszatért a testvéri szeretet, ami amúgy sem múlik el soha, most már egészen higgadt fejjel tudom elmesélni, hogy mi volt, miket érzek így vírusügyben. Én ennyit…