legelején összevesztem az öcsémmel. A családi csetből is kilépett nagy idegbaj közepette, s hogy én ne osszam az észt. Azóta már visszatért a testvéri szeretet, ami amúgy sem múlik el soha, most már egészen higgadt fejjel tudom elmesélni, hogy mi volt, miket érzek így vírusügyben. Én ennyit emberekben nem csalódtam, mint ebben az időszakban, de erre most nem térek ki, s ez a tesómra nem vonatkozik, de szomorúsággal figyelem az emberek viselkedését. Kiből mit hoz ki egy vészhelyzet. Nincsenek reményeim, hogy itt meg fog bármi is változni, s örök optimista létemre is azt gondolom, hogy még rosszabb lesz minden, mint volt. Az egyén amit akar, arra megy, mit törődve azzal, hogy mi jó a tömegnek, a földnek, ésígytovább. Szóval a tesóm nagyon sok emberrel találkozik a munkájából kifolyólag, kulcsember, mondhatjuk. S mikor szóvá tettem neki, hogy nem tartom jó ötletnek, hogy rendszeresen átmegy a mamához és puszit ad neki, akkor jött azzal, hogy mert itt Angliában azt akarják, hogy mi féljünk. Hát bocsánat, persze, hogy félek attól, hogy a mama megfertőződik, egyértelmű, nem? Ő nem jár ki, alapból sem, anyám állandóan bejárt Sopronba az alkoholkészletét egyensúlyban tartani, de igaz, hogy ő tüdőrákos, neki van maszkja és kesztyűje is, így nem kaphatja el. Honnan veszi? És a mama? Őrá ki vigyáz? Ő hogy mondja majd el, hogy á, én nem kapom el, mert nem járok ki. A szomszédainknak az elején sokat bevásároltunk, s amikor ment, hogy a dobozokon is terjed a vírus, minden bajom volt, hogy én mossam le nekik vagy majd ők vagy mi, mi van, ha leteszek egy vírusos joghurtot az ajtajuk elé? A másik, amitől eldobom az agyam: nyugodtan idejöhetsz, itt mindenki betartja a távolságot, nem kell félned, hogy elkapod a vírust. Ez fura, hogy, hogy azt hiszi rólam, hogy én attól félek, hogy elkapom a vírust? Vagy mindenki magából indul ki? Ettől egy percig sem féltem, de attól nagyon nagyon félek, hogy ha bennem is van, egyszer csak átadom egy olyannak, akinek ezzel a halálát okoznám, csak azzal, hogy nem maradok otthon a hátsómon. Mert itt a szlogen nem az volt, hogy maradj otthon és félj, hogy elkapod. Az volt, hogy maradj otthon, hogy életeket ments. Ha tüneted is van, maradj otthon, elmúlik. Ha rosszul vagy, hívd az egyegyegyet. Ez nem ment át. De jönnek a viccek, hogy haha, én még egy vírusossal sem találkoztam. Hát honnét tudja? A legtöbb emberen ismeretlenül megy át, honnét tudja, hogy akár ő maga nem az, s miért jár felelőtlenül emberek közé.. Áh, felesleges is. Mi maradunk itthon. Nem azért, mert félünk, bár legtöbben, hozzáteszem, csak otthonról, úgy interpretálják, hogy félünk, hogy elkapjuk. Érdekes, érdekes. Viszont itt asszem be is fejezem ezt a vírustémát.