emlékeztesse valaki arra, hogy Karácsony, az Jézus születésének napja. Azt meg lehet ünnepelni pont olyan szerény körülmények között is, ahogy ő világra jött.

hosszú napokon, egész decemberben, mindig gyújtok gyertyát a fenti ablakban, a lépcsőfeljárónál. Az előbb az ágyneműt mentem felhúzni, s ahogy indulok lefelé, megállok ott mindig, most is, kinézek, a gyertya itt, szemben pedig a templom, ami minden decemberben ki van világítva. Otthon érzés. Holnap…

reggelire, Karácsony előtt egy héttel, hát most miért ne. Holnap készül a friss. Ma amúgy is csuda, ünnepelni kell, hogy a tegnapi burtálfejfájást elfújta a szél meg az eső. Amibe belementem a kutyával, szembeszél, szembeeső, hú de jól esett. Most ünneplek a bejglivel. Gyertyázunk, az ember…

de igazából az elsőnek hívom, mert ez már olyan igazán igazi, szóval második könyvfotózásszerződésemet írtam alá éppen. Egy szuperjó kiadóval és hát a téma, az ember, akivel dolgozok majd, csuda, csoda. Komolyan, álommunka. Ilyenkor év végén kicsit üresnek látszik mindig a következő év, aztán közben…