Nyújtózik csak, ásít az ember 
és kiskertjében elmatat. 
Máglyába hord szemetet, rongyot, 
kiszáradt, férges ágakat. 

Körötte térdig ér a fű, 
harapószöld a dús csalán. 
Az éles fényben hunyorog, 
elüldögél az udvarán. 

Majd este lesz, nehéz sötét, 
s ő alszik csendben, mint a holtak. 
De éjféltájban felriad 
és hosszan bámulja a holdat.

Szabó T. Anna