Hol vannak ők, kik elmentek,
hol vannak az elmentek?
Hol van a lelkük, hol van,
ha már szívük nem dobban?
Fönt, fönt, a végtelenségben,
az áttetsző sima kékségen
a lelkek, halld, gurulnak,
ott már nem búsulnak,
majd megpihennek szépen
a tejúti töltésen...
Most csillag gyúl, égi lámpás,
kanóca földi sóvárgás...
Cseh Katalin
