diagnosztizáltam magamat. Minden második gondolatom az utazás. Bárhova, akárhova, csak legyen már valami, hagyjam el a szigetet. Ja, hát persze, hogy lehet utazni, de milyen utazás már ez, semmi élvezet nincs benne, még mindig. Kérdi tegnap valaki, hogy ha most mehetnék bárhová a világban, akkor…

jön az a karácsonyi hangulat. Tegnap koszorúkészítőn voltam (egyelőre csak fotósként, a sajátunkat majd holnap alkotom), s odafelé Bublé karácsony ment, ki hallgat még cd-t, na én ezt csak azon, az oxfordi reggeli forgalomban amúgy sem lettem volna hajlandó a híreket hallgatni, meg hát mondom akkor…

tudtam, hogy születésnapod van, nem is mondta a facebook. Mondták páran. Ilyenkor szomorodok el kicsit. Nem azért, mert nem köszöntöttek, nem vagyok egy születésnapos elszámolós vagy akár nagy születésnapmegtartós, de ne már a fészbúk mondja meg. S nem csak ezt, semmit se. Namindegy. Begyújtottam…