tudtam, hogy születésnapod van, nem is mondta a facebook. Mondták páran. Ilyenkor szomorodok el kicsit. Nem azért, mert nem köszöntöttek, nem vagyok egy születésnapos elszámolós vagy akár nagy születésnapmegtartós, de ne már a fészbúk mondja meg. S nem csak ezt, semmit se. Namindegy. Begyújtottam estére a kandallóba, nézegettem a könyveket. Az ember egyébkéknt nagyon figyelmes ajándékozó, idén felhívta a yorkshire-i barátnőmet, hogy megkérdezze, hogy mi volt az a kézkrém, amit én annyira szerettem az ő skót házukban, amikor télen ott jártunk, a barátnőm meg is mondta, az ember meg szerintem kapott egy infarktust, amikor meglátta az árát, majd még egyet, amikor megjött a cucc és látta, hogy milyen kicsit kis tubus, tök vicces volt, de olyan kis kedves, hogy ilyenre gondol. Egyébként Aesop volt, ami nálunk még nyomokban sem fellelhető. Namindegy. Barátnős, barátos, szép nap volt. Ma még lenyomok egy utolsó munkát, a Country Livingnek lesz ez, időközben megjön a nagy vihar, majd ha hazaértem onnét, bekeverem a mézest, áll majd éjszaka, holnap sütés, aztán hétvégén folytatódik, hókifli, keksztekercs (nem, nem a kókuszos, ezt máshol keksz szaláminak is hívják), linzer, egy szíves kiszúróm van, de Zsuzsa barátnőm talált nagyonjókat a Tschiboban, linzerkiszúróformát, aztán még a héten lesz egy koszorúkészítős összejövetel egy barátnőmnél, majd elmegyünk másik kettővel az Avebury Manor-ba, s addigra, talán addigra, péntek estére, amire átjön az egyik szomszéd fish and chips-re, amit ő maga hoz, szóval talán addigra, talán, lesz egy kis karácsonyi hangulatom.