mindig nem hiányzik otthonról semmi, sem túrórudi, sem nógrádi ropi, úgy kimondottan, hogy ne tudnék nélküle élni. A mama borsólevese, az például igen, a mákostésztája is. A túróstésztája is. A fánk nem, szegény azzal valahogy nem talált bele, szalagos volt, de nagyon olajos is, de mondjuk megenném…

A világ kék volt, zöld, piros,nagy, ismeretlen, titkos, otthonos.Az égre hinta szállt, akáclevél, a földre álom, tollú, tél. A földben vasgolyó volt, tört cserép,formátlan, csonka kő, csonttörmelék,az idő lágy, forró viasz, és minden szóigaz.László Noémi