mindig nem hiányzik otthonról semmi, sem túrórudi, sem nógrádi ropi, úgy kimondottan, hogy ne tudnék nélküle élni. A mama borsólevese, az például igen, a mákostésztája is. A túróstésztája is. A fánk nem, szegény azzal valahogy nem talált bele, szalagos volt, de nagyon olajos is, de mondjuk megenném ám most azt is, hogy a fenébe nem. Semmi nem jön vissza. Soha. Nem magamat akartam megríkatni valentinnap reggelén, kávé után, de még reggeli előtt, hanem azt akartam mondani, hogy a mai csendes reggelben a Guttenberg kiadó pár könyvével vettem körül magamat, amik tegnap megkérkeztek, karácsonykor otthon járt egyik barátnőm otthon beszerezte, majd átadta egy másiknak, aki ide elhozta. Ez ám a valentinnap. És ezek, amiket legjobban szeretek otthonról elhozni ide, könyveket. Magyar betűkkel, magyar szavakkal, magyar gondolatokkal. S most megjelent a Darázsolás is, végre, László Noémi versek Kürti Andrea illusztrációkkal, ezt már arra tartogatom, amikor én mehetek el könyvesboltba, s én vehetem le a polcról, be a bőröndbe, vissza ide. Remélem, hogy nemsokára.