hogy hol vegyem fel, már nem is tudom, valahogy nem volt kedvem idejönni, valahogy kiesett a látószögemből, de aztán sokszor fejben belekezdtem, aztán mégsem, megy az idő, mindjárt március, írjak már valamit. Ott hagytam abba, hogy Wales-be készültem, ami egy csoda volt, erdőben, igazi erdő, olyan, mint amilyenek Angliában nincsenek, de Wales-ben vannak. Meg otthon. Igazi erdő, Sötét, fenyves, mindenes. Az út egy csoda volt. Tényleg eltűnt a térerő, semmi nem volt, a háziaknak volt wifi, ott az embernek írtam, hogy itt vagyok, megvagyok, aztán az én kis kunyhómban már semmi nem volt, csak az erdő körben. Wales gyönyörű. Januárban sok réglátott (itteni) baráttal találkoztam, hozzánk jöttek, ebédre, egész napra, beszélgetős, sétálós, csendes januárt és februárt terveztem, mert tudom, hogy utána majd minden sűrű lesz. Január közepén hazamentem egy keresztelőre, csoda felkérés volt, kár, hogy már nem itt lakik a keresztfiam, hanem otthon, nagyon-nagyon jó volt az a pár nap, templomos, evangélikus, ami nekem mindig kimaradt, romkat lévén, nagyon szerettem, az embereket is, utána a sok beszélgetést, jó hangulatot, volt sok séta, könyvek, ó ezekről majd írok. Február elején elmentem Devon-ba két napra, délen, délebbre, a világvégén, Dartmoor, s egy virágos nővel töltöttem el két napot, egymást inspiráltuk, nagyon jót tett az egész, már volt hóvirág, meg mindenféle, sétáltunk, ettünk, fagyoskodtam sokat, az angolok nem igazán fűtenek, de nagyon emlékezetes két nap volt ez. Jártam Londonban, egy könyvkiadóval kávézni, felhívtam az embert gyorsan, hogy leparkoltam, sétálok a meetingre éppen, annyit mondott, hogy azonnal tegyem el a telefont. Ez itt most nagy ügy, hogy lopkodják a telefonokat. Eltettem a telefont, átsétáltam egy parkon, s ott is voltam, Hackney nem egy könnyű tömegközlekedéses része Londonnak, ezért mentem kocsival. Aztán mentem Skóciába öt napra, vittem egy Hong-Kongban élő amerikai pasit magammal, jó utitárs volt, Skócia mindig nyugis, ott mindenki kedves, ott nincs forgalom, csak lenne közelebb, tanítottam, workshopok voltak, minden csuda volt, aztán valami elkapott, úgyhogy hazaérve két napig nyomtam az ágyat, ja, meg hazaérve azzal várt az ember, hogy a múltkor Hackney kiruccanásom százhatvanöt fontba került, mert bementem egy behajtanitilos utcába, hú még akkor éreztem is, hogy ezt nem kellett volna, de addigra már rákanyarodtam, a gps javaslatára, de ha azonnal fizetek, akkor csak fele, így azonnal fizettem, fene egye meg, miután a könyvkiadós munkát amúgy is úgy néz ki, hogy nem fogom elvállalni, bosszantó. Na mindegy, február, annak is a vége, a kert tele hunyorral, hóvirággal, cseresznyeszilva virággal, sok madárral, s végre sok sok napsütéssel. A kertről majd írok külön, meg a könyvekről is, igazán minden ok itt, nyugis napok vannak, meditálok, vagyis tanulom, a hétvégén pedig agykontrolltanfolyamot kezdek, amit nagyon-nagyon várok.