Az ablak-résenrámnéz egy csillagfagyos élességemintha vallomástakarna szelniagyvelőmbőlvagy tán szivembőlhogy mi jót tettemmit vétettemmit mulasztottamés én hallgatokmert csillag-nyelvennem tudhatoks talán egy sugárfelel belőlemés iszap-vulkánés hamvadó tűzezt megértis az ablak-résbőla fényességa…

Hideg felhő terped az égen,ne félj tőle: hűti lázad.Súgja: Ha nem bírod tovább,hadd jőjjön a végső alázat,hallgass szíved üzenetére!Ne félj tőle: fájni fog,érzed, mindened elolvad.Hideg felhő terped az égen,lassan ellepi a holdat,nem dereng át semmi fényWeöres Sándor

Oly kicsiny kunyhó,csak meghajolva lehet belépni.Odabenn kiegyenesülve,szemközt egy ajtó:lám, mégegy szoba,már nagyobb.Onnan nyílik mégegy, és mégegy,ez már oszlopcsarnok, tágasság, ragyogás,benn bál van, táncos forgatag, sokadalom,és mindenfelé sok széles szárnyas-ajtóakkora termekbe, hogy fedelük…

A ház mögött, a táj fölött már égési-sebtõl üszkösült az éj,de a nehéz-szagú szobában még sötétben tapogatott a két kelő fehérszemély.A falu színesült odakinn, holt idomaikból kikeltek a fák...benn a két lány a zsalut kinyitotta, szemükbe tódult a fény, a világ.Rikoltott a kakas az ólban és a csönd…

Árnyak sora ül a réten.Nyáj zsong be a faluvégen.Zúg-dong sürü raj a fákon.Békák dala kel az árkon.Bim-bam! Torony üregébenÉrc-hang pihen el az éjben.Csillag süt a szeder-ágra.Lassan jön a pásztor álma.Rezgő-fü a feje-alja.Nyár-éj ege betakarja.Bim-bam! Torony üregébenÉrc-hang pihen el az…

Vigasztal végtelen találkozásunk,mégsem vakít a villogó remény:más égre más szivárványt sző az álmunk,te már nem te léssz és én már nem én.WS

Várlak a déli sugárbanVárlak az éji sötétbenVárlak a télben, a nyárbanVárlak a földön, az égen Szél remeg át a határonFényei fogynak a nyárnakÓ, te örömteli álomHoltomig én idevárlakWS

Szénás szekérökrös szekérégre nem érmélybe se térrögös utonbilleg haladsose szaladel se maradlassan viszia simas mikorracéljába ér.WS

Hét-pupu zivatar,Felássuk a kertet.Ki dolgozni nem akar,Gyümölcsöt se nyelhet.Hét-karu zivatar,Felmossuk a konyhát.Ki dolgozni nem akar,Meghúzzuk a kontyát.Hét-fejü zivatar,Tanuljuk a leckét.Ki tanulni nem akar,Vegyen más fejecskét.WS

Valamire figyelmes lettem,valamit közben elvesztettem.Valakire jól emlékeztemmiatta sokat elfeledtem.Weöres Sándor

Szombat reggel Mikó rétjét torzstövig kaszálták,vasárnapra Mikó rétjét virágjában találták.Szombat reggel Huszár Böskét rózsa tövén meglelték,vasárnapra Huszár  Böskét a templomba vezették.Weöres Sándor

Keverd a szívednapsugár közé,készíts belőlelángvirágots aki a földönmellén viseliés hevét kibírja,ő a párod.WS 

Széles az erdő, hosszú az erdő,vigan dalol a madár:"De kerek az erdő!"Weöres Sándor

Mikor sötét az éjszakaárnyak között nincs külön árnyadDe világít a tél havajól látlak és mennék utánadA reggelt várd s a délutántés útba igazít a lábnyomMinden árnyba és fénybe ránta forgás az egész világonWeöres Sándor

Annyi öröm jut néked, a mennyit hordasz te-magadban,S annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad-is.WS

Mentünk a mezőns egyszer valaholelveszett az útlépteink alól,minden csupa fű,derekunkig értenger vadvirág,zsálya, pipitér,nem látszik torony,erdő rejti el,eztán nincs nekünktávol, se közel,jó és rossz iránytsemmi se mutat,nem leljük sohatöbbé az utat.Weöres Sándor

Iszapos tóbólszáz karika száll,a hétfejü sárkányodalenn pipál,folyton füstölhét fekete szája,fűzfagyökérbőlhét öblös pipája,békalencsébőlvágott dohánya,vitizök-levébőlhét hálósapkája.Amikor haragos,kavarog a katlan,hét pipakupakjanagyot csattan.Weöres Sándor

Alszol, csukott szem zárja magányodatkintről. De álmod forgatagán belülszínek fakadnak mint virágokés alakok kavarogva úsznak,  nem hagyva nyugtod: sok rokon, ismerősés ismeretlen bolygat a változósíkságon, erdőn, hegyvidéken,hab-tarajon, kocsi-járta utcán,   míg végre űrbe száll az egész…

Mit bánom én, hogy érdemes,vagy céltalan a dolgom?Patak vagyok: kérdjem-e, hogyhabomat hova hordom?Harcolok: nem tudom, kiértés nem tudom, ki ellen.Nem kell ismernem célomat,mert célom ismer engem.Weöres Sándor

Megládd, megint futunk a berken át,feledve tél jegét,a záros kert-ajtón, s a kerten át,ha felszikkadt a rét.Most hűs estére hűsebb éjszakátborít fehér sötét,de majd megint futunk a berken át,s fogjuk köröskörül az almafát,feledve tél jegét,ha felszikkadt a rét.Weöres Sándor