december 6-án született, ki is, hát a Bertók László is, mondjuk ő nem Sopronban, de akkor is. Na, majd születésnapjára is írok, bár még a szerelmeslevél sem született meg. 

Világnagy hársfa álmodik,ballag a vízen át,röpül fölötte hét ladik,alatta hetven ág.Hetven ágából dől a fény,körös-körül tükör,megáll a semmi közepén,kinéz mindenkiből.Látja, hogy szeme nyitva van,így álmodik tovább,bezárja a határtalan,viszi a sok virág.Bertók László

azt fogok én ma írni, Bertók Lászlónak, ő a legújabb áldozatom, bár leginkább én az övé, vagyis én a verseké, amiket ír, megmondom neki, hogy remegést hoz a gyomrom tájékára, a szívembe; hogy én nekem miért nincs magyar pasim, hogy megértse csak egy-két sorig, nem kölli szeretni, elég nekem, ha én,…

most pont ahogy a füvekre ráöntöm a vizet és jön fel az illat, kész vagyok teljesen. Meg amikor kimegyek a kertbe és meglátom a dísztököt szaladni fel az üvegházra meg szanaszét a földön, a szívem meg is dobban, hülye vagyok-e vagy nem, francsetudja, ilyen apróságoktól úgy oda tudok lenni. Meg a…

75, azaz hetvenöt régi cserepet, kicsit, nagyot, ütöttet, kopottat, formásat, formátlant vadásztam le az ebay-en, eredetileg negyvenötnek tudtam, de szétterítettem a kertben, meg is számoltam őket, hogy nem álmodok-e, első gondolatom volt, hogy ha majd hazaköltözés lesz, akkor ezeket egyesével fogom…