75, azaz hetvenöt régi cserepet, kicsit, nagyot, ütöttet, kopottat, formásat, formátlant vadásztam le az ebay-en, eredetileg negyvenötnek tudtam, de szétterítettem a kertben, meg is számoltam őket, hogy nem álmodok-e, első gondolatom volt, hogy ha majd hazaköltözés lesz, akkor ezeket egyesével fogom becsomagolni, első dolgom lesz. Ez volt az egyik boldogság, a másik meg, a fő, a rokonlélektalálkozó, úgysem tudnék arról semmit mondani, csak hogy még utána is bőgtem, még a metrón, hogy de szomorú az elválás, de milyen jó nekem mégis. Az egész hétvégén egy deka alvászavarom nem volt.
