ki van itt! Még a verbena bonariensis a háttér, de lassan remélem, hogy a hóesés lesz. Én meg a virágok alatt ültem, most éppen az Ammi visagna, amit kétszer kellett ültetnem, de így a második pont most virágzik, tele vele a ház is, mert vázában is szeret. Citromosmézes tea, az első, valami lappang…

  karácsonyos a kedvem. Fenyőillatú az őszi sötétség, szívemre aggatok néhány csingilingit, s míg a Kilencediket dudorászom, vágyva-várakozva bontogatom gondolataim csomagját – még nem tudom, mit találok a díszpapír alatt. Birtalan Balázs

reggel volt valami érzésem, hogy ma lesz valami a sétán a Henry-vel. Párszor átfutott rajtam, hogy ne is menjünk, mert késő volt amúgy is (negyed nyolckor ha elindulok, már nagy az esély, hogy nem érek haza munkakezdésre és hiába dolgozok itthonról és hiába hiszi mindenki azt, hogy az azt jelenti,…

háromszor kellet kérni, hogy másszon ki a takaró alól és menjünk már sétálni. Már se nem sötét, még se nem világos, mit akarok én tőle, gondolhatta, de aztán ugrott és mentünk és tettünk egy jó kört a falu körül. Ő minden fűszálat leellenőrzött kétszer is, én meg nézegettem a földeket, a parlagon…

menjünk haza vagy maradjunk itthon? Hú de nehéz volt hazajönni, bár az elejétől számoltam az éjszakákat, annyira hiányzott az eb, erre hazajön, fut hét örömkört a házban és már alszik is, tojik a fejemre. Jó volt neki, nagy öröm. Nekünk is jó volt. Mire jövünk haza, na mire? Hogy szemben táborozik…