magam ügyesen, a nagynagyfőnök levelén, amit küldött, olyan személyes és olyan kedves, el is tettem magamnak, örök emlékbe. Baromi szerencsésnek érzem magam, hogy megtehetem, hogy egyszer csak ugorjak egy nagyot, bele, fejest. Már most sokkal több munka, mint ez valaha volt, de egész máshogyan sok.…

azaz 14 embert tanítottam, igyekeztem tudásomat átadni - pár még folyamatban - az utóbbi években. Az elején, még kevesen is voltunk, nem volt vándorlás, nem volt ilyesmire szükség. Aztán, főleg, hogy innét Angliából dolgoztam be, növekedtünk, kellettek (volna) új emberek. A tizennégyből egy része…

nap van már csak hátra. Ma este még dolgozni akartam, csak elment fontosabb dolgokkal az idő, lám. Fura, hogy szomorúság is van bennem, elég rendesen. Olyan sokat köszönhetek ennek a helynek, úgyhogy én most csak a szépre emlékezem. Az úgy volt, hogy kétezerhatban, amikor az első állásomból elegem…