magam ügyesen, a nagynagyfőnök levelén, amit küldött, olyan személyes és olyan kedves, el is tettem magamnak, örök emlékbe. Baromi szerencsésnek érzem magam, hogy megtehetem, hogy egyszer csak ugorjak egy nagyot, bele, fejest. Már most sokkal több munka, mint ez valaha volt, de egész máshogyan sok. A legegyszerűbb dolog volt leülni a gép elé naponta, ledolgozni, munkaidő vége, holnap újra. Még akkor is, ha napközben rengeteg sz-rság ért. Most hirtelen lettem értékesítő, marketinges, művész, alkotó, könyvelő, logisztikus, sofőr, az agyam huszonnégyórában pörög, nincs megállás és visz előre minden és csak előre.