tizennyolcadikán izomlázasra kertészkedtem magam, persze, hogy ástam is, persze, hogy jól visszaestem a múlt heti nyavajába. A reggelt neocitránnal úgy gyűröm, hogy közben Koppenhága dolgokat nézegetek, mert közeleg a születésnapi ajándék beváltása, májusban. Brit mértékkel nézve is nagyon drága…

már reggel besüt a nap, a szomszéd cseresznyefája mögül, olyan jó. Már pár hete újra nyitott ablaknál alszunk, a madarak egyre jobban nyomulnak és egyre korábban. Az ember ígér ruhaszárítót, de azt mondja olyan kényes vagyok (ezt honnét veszi?), hogy majd bezavar a képekbe, de mondom neki, hogy majd…

napja nyomom a betegszabit, hatalmas lelkiismeretfurdalás közepette (aki hülye). Most már megmaradok, de tegnap még nem voltam ebben olyan biztos. Kérdi a barátnőm, hogy voltam-e dokinál. Ha-ha. A doki itt nem áll szóba az emberrek olyanok miatt, mint zéró hang, brutális köhögés, irdatlan fejfájás,…

alap, azért a napsütés rá tudott segíteni, meg a tollkabát. De a lerobbanás ellenére is megérte Krakkóban maradni a céges ihajcsuhaj után. Alig tudtam felkelni reggel, lázat mérni nem tudok, nincs erre semmi eszközünk, de ha lenne (láz), gondolom úgysem tudnék semmit csinálni. Ez itt az életjel,…