már reggel besüt a nap, a szomszéd cseresznyefája mögül, olyan jó. Már pár hete újra nyitott ablaknál alszunk, a madarak egyre jobban nyomulnak és egyre korábban. Az ember ígér ruhaszárítót, de azt mondja olyan kényes vagyok (ezt honnét veszi?), hogy majd bezavar a képekbe, de mondom neki, hogy majd megmondom hova  tegye, pontosan hogyan nézzen ki és akkor nem lesz gond, nem? Lassan vége a hóvirágoknak, már nárciszok vannak, itt-ott már virágoznak is, de már mindenhol csupa bimbósak. Két házat is nézegetek a faluban, elmentek a korábbi lakók, akik megvették őket magasról tesznek a kertre, az egyik éppen teniszpályát épít, a másikakat meg simán nem érdekli, nem tudom, hogy egyáltalán látják-e, hogy náluk lesz először tulipán.