napja nyomom a betegszabit, hatalmas lelkiismeretfurdalás közepette (aki hülye). Most már megmaradok, de tegnap még nem voltam ebben olyan biztos. Kérdi a barátnőm, hogy voltam-e dokinál. Ha-ha. A doki itt nem áll szóba az emberrek olyanok miatt, mint zéró hang, brutális köhögés, irdatlan fejfájás, arra ott van a paracetamol meg az ibuprofen, menj be bármelyik boltba és vedd meg és gyógyulj. Ilyen szempontból tényleg jó, hogy fel tudom hívni a főnökömet, hang híján sms-t tudok küldeni, hogy sajnos lerobbantam. Mondjuk gondolhattam, hogy valami van, mert napok óta nem kívánom a teát. Az ember este buborékosat nyitott, az bezzeg jól esett. Gyógyszerre inni, mindig is volt egy sejtésem, hogy az tud valamit.