azért hadd mondjam el, így vasárnap estére, ami azért már rendben szokott lenni (imádomahétfőt), hogy most küldtek egy kedves emailt, szobafoglalással benne, az ország egyik legmenőbb helyén, kiskastély szinte, az egyik walled garden szobát kapom meg, csak mert másnap ott fotózok, akkor már ne munka…

megint olyan nehezek, hú de nem megy nekem ez a nap. Régen amiatt, hogy gyomorgöccsel hívtam a mamát, hogy vajon anyám mit balhézott, jobb esetben még nem ért haza szombat estéről, az volt a jó. Vagy hívtam inkább szombat este, mert akkor tudtam, hogy anyám úgyis valami buliban van. Most meg csak…

nagyon ritkán hozok haza fotózásról, na de ha hozok is, csak nyáron. Azt szeretem az itteni virágos munkáimban, hogy követjük a hónapokat, teljesen természetesen, holland virág szóba se jöhet. Hát ilyen szerencsém van. Viszont, egy csoda kedves néni megkért, hogy az ötvenedik házassági…

voltam a halálomon. Az ember azt mondta, hogy nem haldoklok, amit nem is feltételeztem, de azért megkérdezte, hogy eszek-e normális kaját, most nem tudom mire céloz, dehogy eszek, böjtben nincs csokigumicukor kenyér meg tészta, akkor miről beszél, hogyan ennék normális kaját? Aztán elmúlt a két…

a korban, meg az én hozzáállásommal, én már sok mindenen nem lepődök meg, irtó nagy elvárásaim nincsenek embertásaimtól, úgy gondolom mindig, de aztán csak jön egy-egy olyan nap, amikor mégis pofánvág és ledöbbent az emberek önzősége és az a könnyedség, amivel másokat szemrebbenés nélkül…