nagyon ritkán hozok haza fotózásról, na de ha hozok is, csak nyáron. Azt szeretem az itteni virágos munkáimban, hogy követjük a hónapokat, teljesen természetesen, holland virág szóba se jöhet. Hát ilyen szerencsém van. Viszont, egy csoda kedves néni megkért, hogy az ötvenedik házassági évfordulójukra alkossam meg legyek szíves, szétszedve, az anno mennyasszonyi csokrát, amiről egy mini képet tudott küldeni, alig látszik, eleve pici is volt, meg a kép is pici, de elmondta, hogy mi volt benne. Az összes virág, kivéve a gyöngyvirág, Hollandiából került ide, vagy Kenyából, de odáig már nem követtem le a vonalukat, lényeg, hogy a mi éghajlatunkon nem áprilisi virágok. Szóval itthon éppen volt már száradóban lévő, boltban vett, egy fontos csokor nárcisz, aztán egy csokor gyönyörűűű hatalmas boglárka, helyi virágosfarmról, egy másik csokorcsoda, tegnapi munkáról maradt meg, csupa fehér, gyöngyvessző, hunyor, szívvirág (ennek egy részét  átvittem a szomszéd néninek, hadd örüljön ő is), s ezek mellé egyszer csak megjelenik egy hatalmas csokor sárga rózsa, a néni mennyasszonyi csokrának fő tartozéka. Az ember jön haza. Hát ő már megszokta, hogy a házban mindig van valami virág, na de most már hadd kérdezze meg, hogy ez csokor rózsa, ez mégis honnét van, mert annyira már ő is képben van, hogy tudja, hogy tutira nem R. vagy C. adta, viszont akkor ki? Viszont a mennyasszonyi fátyol, amit a néni szintén elküldött, hogy használjam a képekhez, s akkora, hogy alig fér el a vendégszobában, az például nem bökte a szemét.