meg ú rítál, anyád fogott, mondtam neki add ide azt a gyereket, elvettelek anyádtul, ölété a kis kezeiddel, átöltelté ollan szorossan, hogy az anyád nehogy elvegyen tűlem.. "Mondtam anyádnak, te nem szereted a gyerekeidet! Ollant kaptam tűle, nefédd!" Aztán csak nevetett. Hát ezen tényleg csak…

már bent, már műtik, végre. Övé az egész rendelő, ma más nem is lesz, csak az ő műtéte. Aztán délután majd többet tudunk. Annyira jól esik a sok kedves rágondolós üzenet, amit kapok, kapunk barátoktól. Az ember vitte el reggel, én addig elkezdtem rendbe tenni a házat (ezt pont úgy hangozhat, mintha…

nem indultam el a virágosfarmra, várom, míg elered az eső a szomszédbácsi átküldi az utolsó beadandóját is, ellenőrzésre, na nem tartalmi, ugyan, csak formai, bekezdések rendben-e, ilyesmi. Kenyér napon alig várom, hogy felkeljek, legeslegelső dolgom, amikor lemegyek, bekapcsolni a sütőt. A szent…

a napok. Ma volt az utolsó kis köröm a kutyával, holnap az emberrel megy, mert én elmegyek egy virágosfarmra, egyemberes, nem leszünk egymás útjában. Szerencsére már sikerül click&collect bevásárolnunk, engem nem érdekel, hogy a bolti személyzet leszedi a polcról és táskába teszi (megfogja) és utána…

Az épülő M85 és a mama háza karikában. Egy csendes kis zsákfalu. Volt. Egy szántóföldnyi terület választja el az utat a faluvégétől. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezt a mama már annyira nem fogja fel. De azon vágyaim, hogy egyszer megszerezzem a mama házát, s ott létrehozzak valamit, ezzel…