meg ú rítál, anyád fogott, mondtam neki add ide azt a gyereket, elvettelek anyádtul, ölété a kis kezeiddel, átöltelté ollan szorossan, hogy az anyád nehogy elvegyen tűlem..

"Mondtam anyádnak, te nem szereted a gyerekeidet! Ollant kaptam tűle, nefédd!" Aztán csak nevetett. Hát ezen tényleg csak nevetünk, mást nem lehet.

Májusegy, telefonáltam, mama vette fel, mert hálisten, fel tudja venni egyedül, sokat beszélgettünk, a fentiek mind akkor hangoztak el. Anyám dolgozott. Májusegy. A mama se hisz ám el neki minden szrt, de legalább tudtunk egy jót beszélgetni, anélkül, hogy anyám ott állt volna mellette, én is akarok a vicával beszélni, abban a pillanatban mama szegény elkezd remegni, akkor már le akarja tenni, mondom mama hát ráérünk, jóvan, de anyád is akar veled beszínyi, de mama, akkor is, ráérünk, de ő onnét már remeg, már nem tud semmire odafigyelni, mert anyám ott áll és várja, hogy adja neki a telefont. De minek is.