megszűri a reggeli fényt, így jön be a konyhába, szőrve, jól esően, a konyha mindig hideg, sötét, de ilyenkor napos sokáig délelőtt. Megy benne a mosógép, egyébként nagy a csönd, hosszúhétvége, ilyenkor kevesebb autó szaladgál, legalább is reggel. Az ember elment elintézni a bevásárlást, hálisten, hogy hazaért Skóciából, nézzük a jó oldalát is, én meg kiteregetés után ültetem is ki a dáliákat. Most, hogy leültem megnézni, hogy mik vannak, hát eléggé narancssárga a paletta, viszont a bishop of york ki se hajtott, amire pont nagyon vártam, pont arra, szomorú vagyok, de még adok neki esélyt. Párról szedek le hajtást bújtatni, pl. a preference, ami mindig nagy kedvencem, azon tanultam meg csillió éve mindenféle dáliás dolgot. Már kitettem a székekre a párnákat, mindjárt leterítem az asztalt és ráteszem a hétvégi könyvemet, nehezen tudom letenni, de a dáliák előbb, a könyv pedig Olivia Laing új könyve, The Garden Against Time, húdejó, hogy micsoda jól tud írni ez a nő. Ja, a hétvége fő dolga mégis, hogy úton van felém egy új fényképező. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyennel fogok fotózni, de most eljött az idő (jól le volt értékelve valahol), meg amúgy is, na majd meglátjuk. Viszem magammal a jövő héten Mallorcára, csak munka, úgyhogy addig meg kell tanulnom jól használni. Ilyemi dolgok, teljes nyugalomban.