fél tíz. Jövök be a kertből, ahol eltöltöttem egy jó másfél órát, kiszedtem egy csomó nefelejcset, pár gazt is, s az üres helyekre tettem be mindenfélét. Fel kell írnom majd, mert elfelejtem. Daucus az egyik, amit nagyon szeretnék sokat a kertben, de hát nem vagyunk mi virágosrét, sajnos, kis palántákat rendeltem ebayről, pikkpakk megjöttek, már a földben is vannak. Minden buja, csupa zöld, dzsungel, mondja az ember. A vadsóska és a csalán marad, főleg a kerítés közelében. A ragadósat kihúzkodom, mert az olyan jó érzés, ejj lányom a tikok is úgy elcsipkedník azt. Vízbe teszem néha, jó antioxidáns vagy mi a fene. Szóval ez a másfél óra volt a kis ajándékom, hogy itthon vagyok egy rövid időre. Szombat reggel kivitt az ember a reptérre, ahol fogalmam sem volt arról, hogy a kerttervező velem jön-e vagy majd ott találkozunk? Végül hívott, hogy majd ha leszállok, menjek ki, s meglátom a sok taxit, az egyikbe üljek be és jöjjek el hozzá, majd elküldi a címet. Minden csuda volt. A kertészéknél aludtam végül, az volt a bázis és reggel a kertész vitt ki a kertbe is, tizenötperc körül kocsival, s előző este megcsinálta az éjszaka állós porridge-ot, kis kosárban kivittük és a fotózás végén, mire a nap már tűzött, hét-félnyolckor, megreggeliztünk ott. Csuda emberek voltak, én voltam egyedül nő, a többi pasi, s mindenki párban, csuda barátságos nép ez a majjorkai (direkt írom így). Hétfő este hazaértem. Kedden próbáltam életben maradni. Szerdán kétszer be Londonba, egyszer reggel, egyszer este, pedig kicsi kert, de nagyon kedves kis kerttervező, holnap két kertbe megyek, aztán szombaton Chelsea, vasárnap csak egy másik londoni kert, majd hétfőn Chelsea majd kedden megyek le Dorsetbe, cidrizek attól, mert nagynév ez a kerttervező, ott két nap és így tovább, ilyen most ez, de egyelőre pont, hogy igyekszek pihenőt kivenni, pont a kertben. Tisztitja a fejemet. Pont kell is, mert otthon áll a bál. Hogy a családból engem az anyám miért utált mindig és a tesóm jelenidőben miért utál, hát felfogni nem tudom, de felnőttem, s nincs mese, le kell szrni, mást már nem tudok.