tanfolyamra mindig el szerettem volna menni. Volt (gondolom még van is) Sopronban rendeszeresen, de aztán valahogy soha nem mentem el rá. Viszont anyámnak volt egy José Silva könyve, ő volt az agykontroll feltalálója, azt elolvastam, próbálgattam pár dolgot. Aztán tavaly itt újra előszedtem, s elkezdtem már felnőttebb fejjel olvasni, megnéztem az emberről pár dokumentumfilmet is. Én nagyon hiszek a fej erejében, hogy minden ott van, minden ott dől el, s amiért ebbe belekezdtem, hogy éjjelente 4 körül meg szoktam ébredni (a megébrednit mi arra használjuk, amire más a felébredni, de a meg után még jön alvás), szóval megébredek. Mint ma éjjel. Olyan jót aludtam, négykor felébredtem, de még aludtam volna tovább, fogtam magam, lementem alfába, három, kettő, egy, alvás. Persze nem tudom pontosan, hogy mikor jön el a pillanat, de hamar elalszok, az tudom, hogy nem forgolódok két órán keresztül, ahogy ez ember szokott (a könyvet angolul is megvettem, hogy majd az ember rákap, de nem. ő sok mindenre nagyon nem nyitott. ő baja). A lényeg, hogy üres legyen a fej, s lélegezzünk, nehéz elmondani, de eljutok egy ilyen tudatalatti helyre, csuda. Ajánlom. Azért még egy agykontroll tanfolyamra mégis elmennék, sokkal többet tanulnék, új dolgokat, na, utána is nézek.