lett, tudtam is, de mégis tegnap azt mondtam az embernek, hogy jé, már szeptember közepe van. Rettentő gyorsan húzott el ez az év, észbe se kapok, csak most, hogy picit majd lassul, márcsak másfél hetet kell túlélni, s egy kis lerobbanásból felépülni, mert három olyan munka van, amit egyszerűen nem tudok nem megcsinálni, aztán szabadság. Ott fog érni az a nap is, amikor annak lesz az évfordulója, hogy utoljára láttam a mamát. Mindig október volt a kedvenc hónapom, de ezzel sokat vesztett a fényéből.