és egy éjszaka után elmúlt a vihar. Teljes szélcsend. Béke honol. Ilyenkor még több gyertya ég, főleg estefelé, de a legszebb fényt most a karácsonyfa adja. Reggel elmentem a legbékésebb barátnőmhöz, ahol mindig feltöltődök, de vártak ott rossz hírek is, amikből még lehet jó, remélem, legyen ez a karácsonyi csoda most. Teáztunk, sütiztünk, sírtunk, nevettünk a fájuk mellett. Hazafelé megálltam egy kertészetben, két zsák föld kellett csak, majdnem mondtam, hogy nem ajándékba lesz ám, de inkább nem, mást nem is vettem, most várom a beharangozott, ilyen meleg még soha nem volt karácsonykor időt, hogy majd huszonhatodikán kimenjek, s aztán végre a maradék tulipán, nárcisz, meg még ki tudja, a helyére kerüljön. Van egy ovális edényem, mosóedény lehetett valamikor, tele mindenfélével, még nyárról, na ilyeneket kell cserélgetnem, beültetnem tavaszra. Megjött az email, hogy már lehet dáliát rendelni, de abban a hangulatban még egyáltalán nem vagyok. A fürdőt még mindig nem festettem ki, de majd  kétünnepközött. A mákos bejglinek már majdnem csak a végét látni.