Megvan ám az oroszlánkirály is. Szét tudnám sokszor szaggatni, de hálisten hagyja is magát, nagyon bújós. Azért az utcán csak úgy rázza a hátsóját. A héten már egy nagy parkba járok vele reggelente (ami nem kietlen, mint általában a nyári reggeli sétáink voltak, csak a sötét miatt váltok kicsit népesebb részre), na szóval itt a parkban sok a kutyasétáltató, úgyhogy tud nagyokat futni más kutyákkal, de amint hívom, már jön is - majd elolvadok, hogy ide jutottunk. Ha a kertben matatok, akkor leggyakkrabban mindig mellettem van,mint például a második képen, amikor tulipánokat ültettem az almafa alá, ő meg bebújt a kerítés tövébe és onnét nézett kifelé, megzabálom.
itt meg jó nagy volt a köd, ilyen nagy a kertben magában
